A golden retrieverek eredete és néhány szó a fajtáról

Amikor a lányok hozzánk kerültek, nem ismertem alaposan a golden retrieverek eredetét. Tudtam, hogy skót fajta, viszonylag új, és hogy retrievereken kívül szetterek és spánielek is vannak az őseik között. Aztán szembejött egy festmény: H. Graves 1875-ös munkája, mely Henry Edward, Ilchester ötödik grófját ábrázolja, Ada nevű kutyájával. Korábban nem hallottam erről az "ősi" Adáról (a mi Adánkat nem róla, hanem Ada Lovelace-ről neveztük el), de izgalmasnak találtam az egybeesést.

Lord Tweedmouth, Guisachan és az első almok

A fajtát Dudley Coutts Marjoribanks, azaz Lord Tweedmouth hozta létre a skóciai Guisachan birtokon. 1868-ban egy Nous nevű sárga retrievert (valószínűleg a flat-coated retrieverek sárga változata) párosított egy Belle nevű tweed vízispániellel. Nous-t fotó is őrzi a guisachani vadőrrel, Simon Munroe-val. A tweed vízi spániel (vagy Ladykirk spániel) ma már kihalt fajta, méretben a retrieverekhez álltak közelebb, májszínű (a "liver" megnevezést használták minden barnás árnyalatú színre), dús bundával.

Sokáig tartotta magát az az elképzelés, hogy Nous egy cirkuszi kutya, orosz sárga retriever volt. Amikor lady Pentland (lady Aberdeen lánya, lord Tweedmouth unokája) a kutatók rendelkezésére bocsátotta nagyapja tenyészkönyveit, akkor ez az elmélet végérvényesen megdőlt.

1868-ban Nous és Belle első almából született meg Cowslip, Primrose és Crocus, majd a másodikból Ada. Lord Tweedmouth ezekből a kutyákból indított tenyészprogramot (Cowslip és Primrose nála maradtak), Crocust fiának Edwardnak adta, Ada pedig unokaöccséhez, lord Ilchesterhez került. Guisachanban flat-coated retrievereket, szettereket, állítólag még vérebet is kevertek a sárga retrieverekhez. A guisachani tenyészkönyvek utolsó bejegyzései 1890-ből származnak, magát a birtokot 1905-ben adta el Edward Marjoribanks.

Ada, Sol és Lady – a fajta kezdetei és utazás a tengerentúlra

Ada 1871-ben született, ő lett a híres Ilchester-vonal alapító kutyája. Ő az egyik őse a legelső duál champion kutyának, Balcombe Boy-nak is (felmenői között több guisachan-i kutya is megtalálható), az első olyan golden retrievernek, amely kiállításon és munkaversenyeken is győzött (16-17 generációra visszamenőleg a mi Adánkban is ott csörgedezik Balcombe Boy vére, 😉 de valószínűleg nincs is olyan retriever, akiben nem).

Archibald John "Archie" Marjoribanks, Lord Tweedmouth legfiatalabb fia 1882-ben egy Sol nevű sötétebb szőrű retrievert vitt Texasba, majd 1883-ban egy Lady nevű sárga szukát Kanadába. Lady 1895-ben visszatért Angliába, és utódai onnan terjedtek tovább. A legelső kanadai/amerikai bajnok, Speedwell Pluto ősei között is megtalálhatók a Tweedmouth kutyák. Pluto még az Egyesült Királyságban született, innen importálták Kanadába, és meghatározó szerepet játszott az észak-amerikai populációban.

Kiállítások, munka és a fajta elismertsége

1903-ban a brit Kennel Club regisztrálta először a fajtát flat-coated retriever sárga változataként. 1908-ban szerepeltek először kiállításon. 1913-ban megalakult a Golden Retriever Club Mrs. Charlesworth, a Normanby, később Noranby kennel tulajdonosának vezetésével. A Noranby kutyák mind a mezőn, mind a kiállításokon megállták helyüket és sok mai retriever (ha nem az összes) tudhatja ősei között ezeket a kutyákat. 1913-ban hivatalosan is elkülönített fajtaként ismerték el, "Retriever (Golden and Yellow)" néven, majd 1920-ban kapta meg mai végleges nevét: golden retriever.

A fajta világhódítása

A golden retriever a 20. század második felében világszerte népszerűvé vált. Az 1960-as években bekerült az AKC (American Kennel Club) top 10 listájába. Gerald Ford elnök Liberty nevű kutyája is sokat lendített a népszerűségén. Ma a golden retriever az egyik legsokoldalúbb fajta: alkalmas vadászatra, kereső-mentő munkára, vakvezetésre, terápiás kutyának, valamint sport- és családi kutyaként is megállja a helyét.

Show vs. working line (field bred)

A golden retrievereket ma két fő vonalra oszthatjuk: kiállítási (show) és munkavonalas (working/field bred) típusokra. Bár mindkettő ugyanazon fajta része, küllemük, temperamentumuk és elsődleges céljuk látványosan eltérhet.

A kiállítási vonal jellemzően erőteljesebb testalkattal, szélesebb fejjel, rövidebb orral és dús, világosabb (krémszínű vagy arany) szőrzettel rendelkezik. A munkavonal karcsúbb, izmosabb, sportosabb felépítésű, szőre kevesebb és sötétebb árnyalatú (mély arany, vöröses). Gyakran hosszabb a lábuk, hogy gyorsabbak és mozgékonyabbak legyenek terepen és nem olyan mély a mellkasuk.

A show goldenek nyugodtabbak, kevésbé pörgősek, jobban illenek családi életbe és városi környezetbe. A field goldenek erős munkakedvűek, gyors gondolkodásúak, aktívabbak és érzékenyebbek. Imádnak dolgozni, feladatokat kapni, fizikálisan és mentálisan is terhelhetőbbek – bár sok show-vonalas kutya is aktívan dolgozik.

És akkor milyen lesz egy vegyes kutya? Attól függ, hogy melyik szülőtől, melyik felmenőjétől mit örököl, de általánosságban elmondható, hogy minél nagyobb a különbség a szülők között, annál nagyobbak lehetnek a különbségek az utódokban.

Vonaltól függetlenül mindkét típus intelligens, igényli a napi mozgást, a törődést, az emberi közelséget és a szellemi kihívásokat!

Hogy lehet egy golden retriever "fehér" vagy "barna"? És az orruk színe miért változik?

A válasz, hogy sehogy! Minden golden retriever aranyszínű, de ennek a színnek az intenzitása látványosan eltérhet. Ezért tűnhet az egészen világos krém kutya elsőre fehérnek (bár nem az, egy fehér papírlap vagy a hó mellett világosan látszik), az egészen sötét szőrűek pedig mélyvörösnek vagy barnának (napfényben látszik, hogy nem azok).
Mindezek mellett évszakról-évszakra, időről-időre is változik a bunda színe. Adának a bundája télen árnyalatokkal sötétebb, mint nyáron, Zoënál a szőrzet színváltozása nem ilyen látványos, egyedül a fülén sötétedik be télen a szőr. És ahogy a kutya idősödik úgy válhat a világos bunda sötétebbé, a sötét bunda pedig helyenként megőszül, kifehéredik.

Fontos, hogy míg egy golden retrievernek az orra, a szája széle (ajakszegély), és a szemhéjak pereme (szemhélyszegély) mindig fekete, addig a bajsza mindig fehér! Bár van egy érdekes jelenség, amit váltó-orrnak, retriever-orrnak angolul snow-nose-nak neveznek: a goldenek orrának is változik a színe. Fiatalon fekete, aztán ahogy a kutya idősödik úgy válik világosabbá. De évszakonként is változik. Ada orra a bundájával ellentétesen télen kifakul, nyáron besötétedik. És míg Zoë orra inkább szürkésbarna lesz a hideg évszakban, Adáé inkább sötét rózsaszín.
Azt is érdemes tudni, hogy bár a golden retrievereknél kívánatos a sima, egyenes szőrzet, addig bizony elég sok kutyának hullámos a bundája (volt ott valami wavy-coated retriever az ősök között... 😊), de idővel ez is változhat. Amikor a kutyáink még kölykök voltak, rendszeresen kuvaszkölyköknek nézték őket (sokszor még egy évesen is). Adának kifejezetten hullámos volt a szőre, úgy három éves kora után lett egyre simább, de a hátán még most is kis kacskaringók vannak. A farokszőrzete pedig sosem lesz olyan hosszú, legyezős, mint Zoënak.

Képek:

Nous Simon Munroe-val

Henry Edward, Ilchester ötödik grófja Adával, H. Graves 1875 (balra) és Ada, az Ilchester vonal alapító szukája, L.G. Goddard 1873(jobbra)

A Marjoribanks család kutyáikkal
Crocus Edward feleségével, Fannyval (balra), Archie Marjoribanks nővérével, Lady Aberdeennel [Ishbel Maria Hamilton-Gordon](középen) és Coutts Marjoriebanks-szel Lady társaságában(jobbra)

Dual Champion Balcombe Boy (balra) és Speedwell Pluto (jobbra)


A golden retrieverek bundájának színskálája (forrás: https://grca.org/wp-content/uploads/2018/07/IN-REVIEW-Coat-Color-PDF.pdf)
Források: