Vidéken élünk boldogan és vidáman csodálatos családommal, Edével, anyukámmal és a két szöszi kutyánkkal, Adával és Zoëval.

Egész életemet kutyák között töltöttem, gyerekkoromban agarakkal rohangáltam a mezőn, kamaszként egy szibériai husky, németjuhászok és egy mini uszkár voltak a társaim, Gina 18 évig volt velünk – ő volt a legkedvesebb cinkosom a gyerekkorom és a felnőtté válás között.

Ede gyerekkorában egy óriás schnauzer volt a család kedvence és védelmezője. A mai napig megdobban a szíve, ha meglát egyet...

Golden retriever? Azt egyikünk sem akart! Én sosem tartottam nagyra a fajtát, persze nem is igazán tudtam róla semmit. Tévedni emberi dolog, én pedig igazán nagyot tévedtem! Nem sokkal azután, hogy Edével megismerkedtünk, a sors – meg anyukám kitartó könyörgése – hozzánk sodorta Goldiet. Ezután lett családi szállóige, Ede mondata: „Megnyúzom, már csak azt kell kitalálni, hogy szőnyeg legyen belőle vagy kolbász.”

Goldie az első pár hónapban alaposan próbára tett minket. Nem tudtunk rá annyi figyelmet fordítani, amennyire szüksége lett volna, így magának talált ki feladatokat, úgy döntött a kertre igazán ráférne némi igazítás. A növények hosszú évekig nyögték „szakértelmét”: az orgonafa olyan frizurát kapott, amit azóta sem hevert ki.

Egyszer közel jártam ahhoz, hogy tényleg megnyúzzam: egy egész napos esővel tarkított napon, Goldie akkora krátert ásott a kapu és a garázs közé, hogy a roskatag kis autóm félig eltűnt benne.

De aztán – meglepően hamar – benőtt a feje lágya, és csodálatos társ lett belőle. A diszpláziái miatt fiatal kora óta gyógyszert kellett szednie, de ettől nem lett kevésbé boldog vagy életvidám. Nyugodt, bölcs és szeretnivaló kutya volt, bár kertépítő álmairól sosem tudott lemondani. 11 évesen, fájó szívvel engedtük el, amikor egy nyakcsigolyát érintő daganat miatt már nem volt más út.

Sosem éltem kutya nélkül és hirtelen minden nagyon csendes és üres lett...

Már évekkel korábban beszélgettünk arról Edével, hogy ha egyszer új kutya érkezik, milyen fajta is legyen. Ahogy telt az idő egyre többször került szóba, hogy golden. Goldie halála után elkezdtünk tenyésztőt keresni, és rátaláltunk Bárdossy Eszterre. Az ő kutyái azonnal belopták magukat a szívünkbe, úgyhogy alig vártuk, hogy újra kölykök legyenek nála.

Mikor megszületett a várva várt alom, nem tudtunk dönteni a két kiszemelt kislány között, úgyhogy elhoztuk mindkettőt! És itt kezdődött egy új történet – a huncut ikrek társaságában, rengeteg új élménnyel, új barátokkal és persze kutyaszőrrel mindenhol.